Silence at Pannonhalma Monastery, Hungary
21.03.-11.11.2019
curator: Nikolett Erőss
with Krisztián Kristóf, Bence György Pálinkás, Judit Schuller, Dominika Trapp
In the course of pondering silence, my thoughts constantly revolved around the deepest silence: death.
My grandmother’s slow decline is a delicate transition from life to death, a sort of hovering or swaying between the two worlds. To assist through the grievous process is at once a gift. The time spent together is more valuable not only on account of its finality, but also because the process of getting ready turns into a slow celebration. Her mind begins to fade while her presence is crystal clear. Many words are spoken for the first time, many things remain unsaid, and it’s all well.
The portrait of my grandmother is outlined by the persons and objects surrounding her, metaphorical representations of this period: the masks of the one who departs and the one who stays, the a picture of the wrinkles of her skin, the shell resounding her ever so distant voice, and the Pannonhalma sunset.
I gratefully represent the portrait of her caretakers and the embroidery of one of them, made during her care.
Special thanks:
Gizella Kedves, Margit Karda, Magdolna Bács, Anikó Persze, Ágnes Kardos, Mrs. Ferenc Fejős, née Margó, Krisztina Felden
The embroidery was made by Gizella Kedves.
The title is an excerpt from the poem Bird by Magda Szabó.
/
Vagyok az élő suhanás, vagyok az élő zuhanás
A Pannonhalmi Apátság Csend című kiállítására készült.
kutátor: Erőss Nikolett
A csendről való gondolkodás során végig a legmélyebb csendet, a halált kerülgettem. Nagymamám lassú leépülése finom átmenet az életből a halálba, egyfajta lebegés, ingázás két világ között. Memóriája homályos a jelenben, de a múlt tiszta előtte, már rég nem élő szerettei is erősen jelen vannak. A megrázó folyamat kísérése ajándék
is egyben. Nem csak végessége miatt értékesebb az együtt töltött idő, hanem mert a készülés folyamata egyfajta lassú ünneppé alakul. Sok szó most hangzik el először, sok minden kimondatlan marad, és ez így is jó.
Nagymamám portréját az őt körülvevő személyek és tárgyak, ennek az idő- szaknak a metaforikus ábrázolásai rajzolják meg: a távozó és az itt maradó maszkjai, bőrének ráncai, a távolodó hangot felidéző kagyló, a pannonhalmi naplemente. Hálával mutatom be az őt ápolók képét és egyiküknek a gondozás ideje alatt készült kézimunkáját.
Külön köszönet Kedves Gizellának, Karda Margitnak, Bács Magdolnának, Persze Anikónak, Kardos Ágnesnek, Fejős Ferencné Margónak, Felden Krisztinának. A hímzést Kedves Gizella készítette.
A cím idézet Szabó Magda Madár című verséből.
