<<
Sári Ember

Ensaio para um retrato

(2014-)
Among the Hungarian Colony in São Paulo there is a smaller group that call themselves “turma” – the portuguese word for group, team. Children of immigrants, they arrived in Brazil as children or adolescents, and joined the Hungarian Boy scouts in the fifties. Since than they are a close group of friends, being almost family to each other.Formerly the Scouts were annually a making a theater play on the occasions of national holidays, the first was about the 1956 revolution – the reason of many of them leaving Hungary. In these plays, written by themselves or pieces of the Hungarian literature, were stories of the Hungarians and their own history. These here are significant moments in the forming of this community, and also important experiences in the personal story them. Since than many of their activity is about practicing, showing their culture and roots through performance – reciting poems, dancing, singing, etc.The goal of my project is to make their portrait. I made plans (collages) to make group photos of them posing in the scenes of the old theater plays.When have gathered the group to they didn’t want to make it that time, it was the most basic portrayal of a group I achieved: a one group photo.

/
A São Paulo-i magyar kolónián belül létezik egy csoport, akik magukat „turmának” nevezik (jelentése: csapat, portugál). A negyvenes és ötvenes években érkeztek gyerekként, serdülőként szüleikkel Brazíliába, és a szülők szervezte és magyar ben- cés papok vezette cserkészetben találkoztak. A cserkészet után is együtt maradtak, mai napig nagyon szoros barátság, szinte családi szálak fűzik őket egymáshoz.
Mivel ez a csoport meghatározó szerepet játszott a nagyobb magyar közösség kialakulásában és a kolónia kulturális életének fellendítésében, továbbá személyes érintettségem miatt is kutatásom középpontjába került.
Őrzik, illetve megteremtik hagyományaikat, melyek részben megyfagytak abban az időben, amikor elhagyták a hazájukat. Saját képükre formálják azt, sokszor egy gyerek emlékeit idézik fel és természetesen keveredik a helyi kultúrával.A Turma az “aranykorban” – a hatvanas évek elején – legtöbbször a magyar nemzeti ünnepek alkalmából színházi előadásokat is létrehozott. A darabokat részben ők írták (át), így voltaképpen a saját életüket állították színpadra. Ezek a színházi előadások nemcsak a közösség kialakulásában töltöttek be meghatározó szerepet, hanem a résztvevők személyes fejlődésében is fontos mérföldkőnek számítottak.

A kolóniára azóta is jellemző, hogy a magyarságukat előadva gyakorolják (tánc, színdarabok, kis jelenetek, szavalókórus, ismeretterjesztő előadások) Együttléteik- kor a színpad és a civil élet határai elmosódnak: magukat adják elő színpadon, és az eladáson kívül is egyfajta magyar-performansz zajlik.
Összehívtam a Turmát a Sition (több magyar család közös telke és házaik), hogy felelevenítsünk pár jelenetet a régi színdarabokból (1956; Németh László: Széchenyi, Gallilei; Szavalókórus). Az élőképek terveiként 5 kollázst készítettem.

video, 6’21″
/scroll right to see collages