<<
Sári Ember

Muse after lunch / Múzsa ebéd után

(2007-2010)
It was my grandfather who used to be my muse. Only through photographing him did I understand what this word means. A persona, however small or silent he is, fills the space around him. A muse is a character, who, being watched even if for the hundredth time, shows new things, who, wearing an ordinary peace of cloth, looks like as if he was in a cape.

/
Minden vasárnap, amikor nagyszüleimnél ebédeltünk, készítettem nagypapámról egy képet, mely fotók egy idő után egy múzsa képét rajzolták ki. Egy személyiség, aki akármilyen kicsi és csöndes, betölti a teret; egy karakter, aki még ha ugyanazt a mozdulatot teszi is század- szor, újdonság őt figyelni; akin egy hétköznapi pokróc is lepelnek, palástnak hat – az ő folyamatos fényképezésén keresztül értettem meg, mit jelent ez a fogalom.