<<
Sári Ember

Dust and mist /Por meg pára

 


with Zsófia Szemző
Labor, Budapest, Hungary

16-21.05.2017
curator: Borbála Szalai

Vases, plates, dripstones, crystals and mountains; objects that appear as relics of an unknown, remote culture, as mementos of a fossilized moment. Similarly to the touch on soft clay, that becomes solid during the firing of ceramics, here the fluid state and soft thoughts are petrified.

In reality these artefact-like objects do not have their own history; the fractures and cracks are not results of use of many years, the dripstones and small rocks were not created by nature, the cliff was not washed by rain. These objects only imitate their own history, and thereby they create space for us to look at them differently, to really stare into the empty gaze of a ceramic vase, or look between the cracks of a broken plate.

Fractures and mendings appear as an emphasized element of the exhibition. The ceramic works of Sári Ember and Zsófi Szemző do not hide these damages, but see them as inseparable or even accentuated elements of the objects. The philosophy related to Kintsugi, a Japanese technique of mending ceramics and porcelain, highlights the blemishes and imperfections, and considers the importance of change. Fractures and damages are important part of the life of the object. Kintsugi technique repairs broken ceramics and highlights the joints with gold.

In this exhibition the birth and damage of the objects appear with equal importance. One object is not more accentual then the other. As in archeological findings, these ceramics appear on a mutual platform, where things are interchangeable; soft clay with ceramics, gold dust with household dirt, living with lifeless, intact with fractured, dust with mist.

/
Vázák, tálak, cseppkövek, kristályok, hegyek. Tárgyak, melyek úgy jelennek meg, mint valamiféle ismeretlen távoli kultúra emlékei, mint egy megkövült pillanat. Ahhoz hasonló ez, ahogy a kerámia tárgyak égetése során rögzülnek a puha agyagot formáló érintések. Egy olyan fluid állapot merevedik ki, ahová már nem lehet visszatérni; puha gondolatok kő keménnyé szilárdulva.
Ezeknek a lelet-szerű tárgyaknak valójában azonban nincs saját történetük, a kerámiákon látható törések és repedések nem a sok-évnyi használattól keletkeztek, a cseppköveket, az apró kavicsokat és a hegyeket nem a természet formálta, a sziklafalat nem az eső mosta tisztára. Ezek a tárgyak csak mímelik a rájuk rakódott történeteket, és így teret adnak annak, hogy másként tekintsünk rájuk, hogy valójában belenézzünk egy kerámia váza üres tekintetébe, vagy egy széttört tál repedései közé.
A kiállításon a törések és javítások hangsúlyos elemként jelennek meg. Ember Sári és Szemző Zsófi kerámiáikban nem fedik el ezeket a sérüléseket, hanem elválaszthatatlan alkotóelemként tekintenek rájuk, vagy akár kifejezetten kihangsúlyozzák azokat. A japán kintsugi technikához kapcsolódó filozófia a hibát és a tökéletlent élteti, és fontosnak tartja a változás elfogadását. A sérülésekre és törésekre a tárgy életének fontos részeiként tekint. A kintsugi technika a széttört kerámiákat megjavítja és a ragasztásokat, illesztéseket arany porral emeli ki. A kiállításon a tárgyak születésének és sérüléseinek nyomai ugyanolyan fontossággal jelennek meg. Egyik tárgy sem hangsúlyosabb a másiknál. A kerámiák – mint egy régészeti feltárásnál – egy közös platformon jelennek meg, ahol felcserélhetővé válik a puha agyag-darab és a kész kerámia, a sérült és az ép, az élettelen és az élő, az aranypor és a háztartási piszok, a por meg a pára.